2019. április 30., kedd

Fénypont-mélypont – április | 2019


Sziasztok!
Érkezik a várva várt fénypont-mélypont!
Áprilisban rengeteg jó könyvet olvastam, ezért most elég nehéz kiválasztani a legkiemelkedőbb olvasmányt. Ezzel ellentétben a legnagyobb csalódást kapásból rávágtam, nem kellett sokat gondolkodni rajta.


Fülszöveg:
Három szörnyű dolog történik egyetlen nap leforgása alatt. A szürke kisvárosi életet élő Essun arra tér haza, hogy férje brutális módon végzett a kisfiukkal, majd elmenekült és erőszakkal magával vitte a lányukat. Eközben a hatalmas Sanza ― az egész világot befolyásoló birodalom, aminek találmányai évezredek óta a civilizáció alapjait képezik ― összedől, mert teljes lakossága egy őrült bosszújának áldozatául esik. S végül, a Rezdületlenként ismert kontinens szívében egy óriási, vöröslő repedés keletkezik, és az általa kiokádott hamu elsötétíti az eget. Egyesek szerint évekre. Mások szerint évszázadokra.
Ebben a haldokló és halálos világban Essun mindent meg fog tenni, hogy megmentse a lányát, és bosszút álljon a férjén. Az utolsó tartalékaiból tengődő, napfény, ivóvíz és művelhető termőföld nélkül maradt Rezdületlenben pedig kitörni készül a háború. Egy végső, nagy leszámolás a nemzetek közt, amit nem a hatalomért vagy a földért vívnak majd, hanem a túléléshez szükséges alapvető forrásokért. Essunt viszont nem érdekli, hogy az ismert világ összeomlik körülötte: ő maga fogja puszta kézzel elpusztítani, ha ezt kell tennie a lánya megmentéséért.
N. K. Jemisin az utóbbi években hívta fel magára a figyelmet az epikus fantasy olvasók körében különleges világaival és szereplőivel. Kegyelmet nem ismerő történetmesélésével pedig a műfaj rettenhetetlen férfi szerzőit is nem egyszer megszégyenítette. Az ötödik évszak című regénye az eddigi legjobb műve: gyilkosság, árulás és feltépett sebek egy olyan lélegzetelállítóan idegen, de mégis ismerős világban, ahol fegyverként lehet használni a föld erejét, és ahol a halál mindenkit utolér.

Szerintem:
OMG! Ez valami zseniális! A világ, a karakterek, az egész összességében tökéletes! Ahogy az író csűri csavarja a szálakat, majd a végén összehozza az fenomenális. Több szemszögből ismeri meg az Olvasó a történetet, de amit a végére kap, azt senki nem teszi zsebre. Igaz, az eleje kissé lassú, érthetetlen, de ahogy halad előre a cselekmény, úgy kap minden egyre több értelmet. Nem feltétlen egy gyorsan haladós könyv, inkább gondolkozós, így azoknak nem ajánlom, akik egy könnyed fantasyt szeretnének a kezükbe venni. Azoknak viszont nagyon is ajánlom, akik éhezik a remek világfelépítést, a tökéletesen megalkotott karaktereket és az egyre szebben kibontakozó cselekményt.

Fülszöveg:
Amikor már azt hiszed, hogy tudod, hogyan fog végződni a történet. Amikor már biztos vagy benne, hogy az utolsó oldalakról csöpögni fog a nyál a tökéletes szerelemtől, akkor fog a feje tetejére állni minden. Amely egy varázslatos világban játszódik, ahol a tündérek nem feltétlenül kedvesek, a vérfarkasok nem feltétlenül vérszomjasak, és ahol az „emberek” nem egy menü az étlapon.

Szerintem:
Hát ez érdekes volt. Az alapötlet jó lett volna, de a kivitelezés borzalmas volt. A világ, amit az írónő teremtett, izgalmas lett volna, ha rendesen ki van fejtve, nem pedig olyan fél információkkal kiszúrja az Olvasó szemét. A történetben vannak nagyon furcsa dolgok, mint a fajok keveredése. Nem igazán tudom elképzelni, hogyan jött össze egy sellő és egy sárkány, bár lehet, ehhez az én fantáziám kevés. Egyébként az instan-love tökéletesen működik a szereplők között, mert a legtöbben 2 perc ismeret után feláldozná az életét élete szerelméért. Szóval olyan tipikus cukormázzal körbevont, fantasy köntösbe csomagolt amatőr írás kerekedett ki a végére. Illetve a könyvre ráfért volna egy kis korrektúra és egy bétázás (ha már magánkiadás és nincs mögötte egy csapat). Sajnos a rengeteg elütés miatt is élvezhetetlen volt.

Ennyi lettem volna mára, hamarosan érkezem a könyvfesztiváli beszámolóval.
Köszönöm a figyelmet!
A képek a moly.hu oldalról származnak.


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése