Nagy Judit: Üsd ki a pánikod!

A recenziós példányt köszönöm szépen Nagy Judit írónőnek!

Fülszöveg:

A pánikkal való kapcsolatom csaknem két évtizede kezdődött. Akkoriban még a főiskola padjait koptattam.
Kezdetben csak egy-egy rosszullét jelentkezett, majd az évek során, szép lassan folyamatos szorongássá vált, állandó és hűséges társam lett a mindennapokban.
Miközben a megoldást kerestem, sok hibát követtem el, sőt hibát hibára halmoztam. Amikor rájöttem, mekkora ostobaságokat csináltam, és rajtam kívül mennyien vannak még pánikosok, úgy éreztem, tennem kell valamit.
E könyv célja, hogy hasznos tanácsokat adjak a szorongással küzdő embereknek. Itt és most egy gyakorlott pánikos saját borén szerzett tapasztalásait és tanácsait olvashatod, amit ha a saját problémádhoz hasonlónak érzel, talán kipróbálsz vagy megfogadsz.
Szóljon hát ez a könyv segítségül mindazoknak, akik hozzám hasonló módon kéz a kézben járnak a pánikkal, s velem együtt megjárták annak legmélységesebb bugyrait.

Könyvinformációk:

Kiadó: Ad Librum
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 144 oldal
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155686917
ITT megvásárolható

Véleményem:

Mikor felkeresett az írónő, hogy lenne e kedvem elolvasni a könyvet, örömmel mondtam igen. Ennek pedig egyszerű oka volt: meg voltam róla győződve, hogy pánikbeteg vagyok.

Nem egyszer történt velem olyan, hogy pánikrohamom volt, ezért is maradt meg ez bennem. Ami pedig a pánikot kiváltotta az a vér volt. Irtózom a vértől! Korábban történt velem olyan, hogy összetörtem egy tányért elég rendszeresen, hála a két balkezemnek és mikor fel akartam takarítani egy szilánk beleállt a lábamba. Ezzel nem is lett volna gond, ha utána nem látom meg a 3 csepp, igen tényleg 3 csepp volt vért a metlakin. Na, ekkor jött a roham: szapora légzés -> szédülés -> ájulás közeli állapot. Férj tudott kizökkenteni azzal, hogy adott nekem egy pohár vizet. Majd ezután inkább ő elintézte a takarítást. Ez után pedig több ilyen is előfordult: újabb tányértörés, hússzeletelés, vagy egyszerű késmosogatás közben. Mindezek után kezdett el motoszkálni a fejembe, hogy lehet én is a pánikbetegek táborát erősítem, és nem mertem róla senkivel sem beszélni, mert cikinek éreztem. Ekkor talált rám a könyv, és jelnek vettem, így gyorsan el is olvastam. Hogy mit találtam benne? Először is rávilágított, hogy nem vagyok pánikbeteg, hurrá! Úgyhogy köszönöm Nagy Juditnak, hogy felvilágosított, mert lehet életem további részét abban a tudatban kellett volna leélnem, hogy pánikos vagyok.

Na és most ennyi felvezető után hagy térjek a lényegre. Méghozzá, hogy miből jöttem rá, hogy nem vagyok pánikos, azaz mi alapján ismerszik meg a pánikbeteg:

- Először is egy pánikos általában tudja, hogy mitől fél. Lásd nálam a vér. Eddig oké, mindenki fél valamitől, még az is, aki azt állítja, hogy nem.
- Másodszor a pánikos kerüli azokat a helyeket, helyzeteket, dolgokat melyek kiválthatják a rohamot. Lásd: én félek a vértől, akkor nem veszek kést a kezembe. Ez nálam nincs érvényben, tehát már ekkor rájöttem, hogy nem vagyok pánikos.

Még sok ilyen példa van a könyvben, hogy miről lehet felismerni a betegséget, ezzel is segítve a felismerést, ha valaki az lenne, de még nem jött rá. Majd a későbbiekben remek tanácsok vannak arra, hogy miként győzzük le a rohamokat, és éljük teljesen életet. A kedvenc példám az volt, mikor az írónő azt javasolja, ha valaki érzi, hogy rá fog törni a roham, akkor ne gondoljon rá, hanem inkább terelje el a figyelmét: mantrával, tornával, bármi egyébbel, ami elvonja a figyelmét a rohamot kiváltó dologról. Na és persze ott van a mértékletesség is, amire Nagy Judit inti a gyógyulni vágyókat! Hiszen ez egy betegség, ami az ember életének a része, és nem lehet egyik pillanatról a másikra megszabadulni tőle, főleg akkor, ha ez már bele van ivódva a tudatába az illetőnek. Úgyhogy mindenkinek csak óvatosan, nehogy épp a visszájára forduljanak a dolgok.

Összességében érdekes volt a könyv, ami sok mindenre megtanított, annak ellenére, hogy nem vagyok pánikbeteg. A legtöbb tanács, javaslat nem csak a rohamok leküzdésére jó, hanem az élet összes olyan rossz szokásaira, amit szeretne leküzdeni az illető.

Ajánlom azoknak, akik:

- úgy érzik, hogy pánikbetegek, szorongók,
- kíváncsiak rá, hogy miként küzdhető le szorongás,
- szeretnének változtatni rossz szokásokon,
- környezetében van szorongó, pánikos ember és szeretné megérteni, hogy min megy keresztül az illető, és/vagy segíteni is szeretne neki.

Értékelésem: 5/4 csillag

Kedvenc idézetek:

„Az ember olyan, ahogyan gondolkozik.”

„Az életeden csakis te, önmagad változtathatsz.”

„Ha a múltat tartod a gondolataid között, hátrafelé tekintesz, nem a holnapért cselekszel.”

„Ha győzni akarsz, szükséged van rá, hogy higgy magadban.”

A képek a Pinterest táblámról származnak.