Fénypont-mélypont: március | 2020

Sziasztok!

Újra jelentkezik a Fénypont-mélypont sok olvasó örömére…remélem. Nekem az egyik kedvenc rovatom, mert szeretem összeírni, hogy melyik volt az a könyv, amit az adott hónapban imádtam, és mi az, amire kér volt az időt pazarolni. Aztán ki tudja, lehet néhány év múlva újraolvasom őket, és kiderül, hogy ami nem tetszett, az később a kedvencemmé válik, hiszen minden változatozik, miért lennék pont én a kivétel.

Szóval érkezik március hónap legnagyobb kedvence és legnagyobb csalódása.

Király Anikó: Csak barátok?

Fülszöveg: Zorka és Botond nem csak barátok. Hanem ellenségek is. Pedig gyerekkorukban minden idejüket együtt töltötték. Mostanában viszont szóba sem állnak egymással, vagy ha mégis, abban sincs sok köszönet. Ideje rendezni a kapcsolatukat, ha nem akarják, hogy minden összedőljön körülöttük. Sikerülhet helyrehozni a barátságukat, vagy valami egészen más lép a helyébe?

Véleményem:

Ahogy azt a Mesesarok rovatban is elmondtam, hogy nekem nagyon tetszett a regény. Ismét tini lehettem, a tini gondokkal. Könnyen lehet azonosulni a karakterekkel, még a mellékszereplők is érdekesre sikerültek, kár, hogy a két kedvencemről nem tudtam meg többet. Az írónő humora egyszerűen felülmúlhatatlan. A regény olvasása közben többször hangosan felkuncogtam, ezzel megriasztva Férjem, aki éppen a legszebb álmát aludta. Összegezve tehát egy nagyszerű ifjúsági könyvet kaptam, amiben jók a karakterek, a történet, és még humoros is. Nem kell ennél több egy remek könyvhöz.

Suzanne Paul: A világ titokzatos meséi

Fülszöveg: 6 különböző történet gyűlt össze egy könyvben, amelyek más-más valós országokban játszódnak, valós helyszíneken. Prágában a démoni vízköpők tébolyítanak meg egy ártatlan fiút. Norvégiában egy szörnytől kell megmenteni a világot, ami húsvétkor csap le. Erdélyben egy fiatal, vak fiú kerül életveszélybe, ráadásul egy zárdában, amely arra lenne hivatott, hogy megvédje és gyógyítsa a hozzá hasonló gyerekeket. Ám itt semmi sem az, aminek lennie kellene… Amerikában három testvér ellátogat a nagyihoz, ám ez a nagymama a legkevésbé sem az a szeretetre méltó, jószívű nagymama, akit minden unoka vágyna magának. Nem elég, hogy a nagyi olyan, amilyen, ráadásul egy szörnyű titokra is fény derül a padláson. Afrikában emberek tűnnek el egy rezervátumban és vadállatok lepik el a környéket. Egy magyar lány és egy régi legenda segítségével tudják hőseink feloldani az őket ért átkot. Végül a varázslatos Kambodzsában járunk. A kevésbé varázslatos, szegénységben, amelyben itt élnek az emberek, titokzatos körülmények között gyerekeket rabolnak el. Mindezt azért, hogy segítsék egy elvetemült nő terveit, aki úgy gondolja megtalálta az örök élet forrását.

Véleményem:

Nem lett volna szörnyű ez a novellás gyűjtemény, ha még dolgozott volna rajta egy kicsit az író. Mikor elolvastam, hogy mire is számíthatok, akkor örültem neki, hogy különböző kultúrák folklórja keveredik a horror műfajjal. Aztán mikor elkezdtem olvasni, akkor jött az a bizonyos nagypofon. A történetek sokszor csapongtak, a karakterek nevei sok helyen fel van cserélve, a helyesírás pedig borzasztó. Ha jól lett volna megírva, akkor mindenféleképpen ajánlottam volna az ifjabb olvasóknak, akik már elkezdek a horror iránt érdeklődni. De így , hogy ennyire sok benne a hiba, nem ajánlom. Pedig annyira sok potenciál lett volna a kötetben, kár, hogy ennyire kihasználatlanul hagyta az író.

Számotokra mely könyvek voltak a fénypont-mélypont könyvek?

A képek a moly.hu oldalról származnak.