Elindult! Mini-Könyvklub 15

Sziasztok!

Január 1-jén elindult a Mini-Könyvklub 15 Vegazus irányítása alatt immáron 15. alkalommal. Hogy pontosan mi is ez, ITT olvashattok róla.

Eddig 6 fővel indítjuk a Mini-Könyvklub újabb fordulóját, de jelentkezni még mindig lehet, egészen január 31-ig, mégpedig ITT. A szavazás azonban lezárult és a könyvek listája fix. Ezek lettek a könyvek, amiket megszavaztak a résztvevők. Sajnos ismét nem szavaztam, ahogy az utolsó 4 fordulóban sem, mert sajnos nem teljesítettem a feltételeket, de most jobban belehúzok, és talán a következő fordulóban újra szavazhatok. A könyveket meglátva igen boldog lettem, mert a négyből kettő olyan, amire én is szavaztam volna, úgyhogy most is meg vagyok elégedve a szavazás eredményével. Lássuk is a fix könyveket.

Január

Kleinheincz Csilla: Üveghegy

„Elég szörnyű dolgokat művelünk egymással puszta szeretetből.” A tündér Lóna visszatért, lánya, Emese azonban képtelen megbocsátani neki, hogy egykor elhagyta. Az öntörvényű lány inkább a saját útját keresi a tündérek varázslatos birodalmában, amely fenyegető változások előtt áll. Nincs könnyű dolga, hiszen meg kell tanulnia varázsolni, elfogadni Lónát, és elengedni a múltat. Emese nem tud lemondani a vágyairól, még ha ezeknek nem is csupán ő fizeti meg az árát. Miután megszegi a tündérek egyik legnagyobb tabuját, kénytelen elszánni magát: az emberi életet választja, vagy Héterdő legendáit és varázslatait? Mindkét világban hosszú útra indul, hogy meglelje a válaszokat, ám döntései meghatározzák a családja és a tündérek sorsát is – de hogy a lány hős lesz-e vagy romboló, azt talán még a végzetnők sem tudják. Az Ólomerdő hét éve várt folytatása két kisregényt tartalmaz, amelyek újra igazolják, hogy Kleinheincz Csilla sorozata elvárásainkra rácáfoló fantasy, egyúttal nagyon is emberi konfliktusokat bemutató családtörténet a döntések súlyáról.

Elöljáróban:

Ez az egyik könyv, amire én is szavaztam volna. Azért örülök egyébként annyira neki, mert az Ólomerdő már ezer meg egy éve várakozik arra, hogy elolvassam. Most viszont kaptam hozzá egy plusz lendületet, mert ahhoz, hogy teljesítsem ezt a hónapot, muszáj vagyok elolvasni az első részét.

Február

Agatha Christie: Nyílt kártyákkal

„Elterjedt az a nézet, mely szerint a detektívhistóriák leginkább egy nagy lóversenyre emlékeztetnek, ahol sok az induló, az esélyes ló és lovas.” Ezt a közvélekedést cáfolja meg ez a kiváló krimi, amelyben csak négy esélyes indul, nyomában négy detektívvel. Mr. Shaitana, a különc gyűjtő, partit ad. Vendége négy olyan gyilkos, aki elkerülte az igazságszolgáltatást, valamint négy nyomozó. Két asztalnyi lelkes bridzsjátékos, akik végig egymás szeme előtt voltak. Valaki mégis élt a lehetőséggel, a házigazda pedig halott. Talán nem meglepő, hogy a fej fej melletti versenyből ismét M. Poirot kerül ki győztesen.

Elöljáróban:

Ezzel a könyvvel leszek a legnagyobb bajba, mivel egyáltalán nem ismerem Agatha Christie munkásságát. Egyedül eddig a Tíz kicsi négert olvastam, ami igazán tetszett, azonban nem lettem általa a krimi királynőjének hatalmas rajongója. Fogalmam sincs, hogy mennyire függ össze ez a rész bármelyik Poirot résszel, de majd egy barátnőm meginterjúvolom, mert ő nagy szakértője az írónő munkásságának.

Március

Gaura Ágnes: Átkozott balszerencse

Egy közönséges halandó a vámpírok kitüntetett figyelmét, a hirtelen haragú és goromba főnököt és az állandó életveszélyt is átoknak tartaná, ám Borbíró Borbála számára mindez a hétköznapi élet része. Amikor azonban Magyarország egyetlen még aktív szolgálatban lévő vámpírológusa szégyenszemre vérszívók és vérmedvék védelmére szorul, hogy ne váljon a saját ügyetlensége áldozatává, és egy jövőlátó médium már napi szinten próbálja rábírni, hogy meneküljön, kénytelen beismerni, hogy valami nincs rendben körülötte. Ráadásul már a főnöke taplóságában sem bízhat – Attila kezd egyre különösebben viselkedni. Peche mindenkinek lehet. Ilyen mérvű balszerencsét azonban csak egy átok okozhat. Elkezdődik a versenyfutás az idővel, és Bori túlélési esélyei egyre halványulnak – ám felvágott nyelvére a végsőkig számíthat… Magyar nyakba magyar szemfog!

Elöljáróban:

Nagyon szerettem Borbíró Borbála első részét, aminek az értékelését >ITT< elolvashatjátok. Ezért ennek a választásnak is kifejezetten örülök, mert szerettem volna folytatni a sorozatot, de hát ugye mindig volt valami más olvasmány, ami fontosabb volt. Na de majd most sorra kerítem, hála a Mini-Könyvklubnak.

Április

J. Goldenlane: Holdnak árnyéka

„Mindenkit lemészárolok! – Ez volt az írói alapkoncepció, mert már régóta szerettem volna írni egy olyan rettenetesen komoly mélylélektani művet, amit egyetlen szereplő sem él túl. Sajnos nem sikerült. A hősök pokoli elszántan küzdöttek az életükért.” J. Goldenlane őszinte vallomása a regény megalkotásának hátteréről A Napnak fénye világában, de annak árnyékos oldalán játszódó történet szélhámosok, terroristák, csavargók és más gyanús egzisztenciájú elemek között. Mire számíthat egy nő, aki sosem veszti el a fejét, akinek nem létezik leküzdhetetlen helyzet – ha egyetlen reménye egy pasas, aki olyan mint egy szélvihar, méghozzá súlyosan radioaktív, speciálisan kiszámíthatatlan és veszettül kaotikus szélvihar. J. Goldenlane új regénye felhőtlen szórakozást ígér az olvasmányos, könnyed stílust kedvelőknek, poszt-rejtői humorral és váratlan fordulatokkal kínál feledhetetlen élményt fiataloknak és időseknek egyaránt.

Elöljáróban:

Goldenlane munkássága félig ismeretlen számomra. Egyszer elkezdtem az Éjfél című könyvét, de elég gyorsan fel is adtam, mert valami nem volt meg benne. Azóta inkább hanyagolom. De mivel most beszavazásra került, ismét adok neki egy esélyt. Az első részét is el kell olvasnom, de bízom benne, hogy áprilisig valamikor időt tudok rá keríteni.

Remélem, az olvasnivaló könyvek listája után még egy páran kedvet kaptok a csatlakozáshoz! Ne feledjétek, még van idő beszállni a mókába egészen január 31-ig, viszont ez a határidő a közös januári olvasásnak is.

A képek a moly.hu oldalról származnak. Borítókép a Könyvsarok blogról hoztam el.