Sziasztok!
Újabb olyan bejegyzés,
ami sajnos elmaradt a múlt hónapban, ezért most a december és január hónapot
fogom összegezni, és természetesen a februári hónapban tervezett könyveket is
összeírom.
Decemberi, januári összegzés:
Személyen:
December olyan gyorsan
elszaladt, hogy észre sem vettem. A legtöbb bejegyzést tudom, hogy előre
megírtam és beidőzítettem az ünnepeket miatt, hogy nyugodtan tudjak ünnepelni a
családdal. Ez meg is történt, a fiúk javarészt Legot kaptak, aminek nagyon
örültek. Az mellékes, hogy azóta állandóan szívom a fogam éjszaka, hiszen a
lakás majdnem minden pontján fellelhetőek a pici darabkái.
Karácsonyra egy könyvet kaptam
anyukámtól, amit valamikor ősszel, vagy nyáron rendeltem meg, és szóltam neki,
hogy vegye át a könyvesboltban. Aztán csak nem akarta odaadni, így gondoltam,
hogy majd ez lesz a karácsonyi ajándékom. Férjtől mamuszt, gyertyatartót, és
nagyon finom illatú gyertyákat kaptam. Tőlem horgászfelszerelést kapott, amit
korábban nézett ki, majd meg is rendelt magának. Ennek annyira nem örültem
neki, de így tuti olyan lett, ami kellett neki.
Januárban beindult…
folytatódott a munka, viszont 4 és fél hetéből csupán hármat dolgoztam, ugyanis
a Kisebb fiam úgy befulladt, hogy otthon voltam vele egy hetet. Szombaton pedig
a Nagyobb lett bárányhimlős! Szerencsére ezt meg tudtuk oldani a dédikkel, mert
voltak olyan kedvesek és vigyáztak rá. Így is boldog leszek, ha nem én fogok a
gyárnak azért fizetni, mert ott dolgozhattam januárban nálunk, az egy hét
táppénz miatt. A lényeg viszont, hogy végre túl van a bárányhimlőn, és várjuk,
hogy a Kicsin is átmenjen.
Blogos:
Már fentebb írtam, hogy
a legtöbb decemberi bejegyzés időzítve volt. Szerintem szép számmal kerültek ki
posztok, szám szerint 23.
Kemény 2 darab értékelés
sikerült megszülnöm a többi mind afféle sallang volt az állandó rovatokkal és a
book tagek.
Decemberi
értékelések:
Decemberi
havi egyéb bejegyzések:
Januárban 24 bejegyzés
látott napvilágot. Ennek csupán annyi az oka, hogy hihetetlen fáradt
voltam/vagyok új év ide vagy oda. Remélem, hogy februárban jobban tudok
teljesíteni. Viszont sokat olvastam, és kicsit el vagyok maradva az
értékeésekel, de így is szép számmal kerültek ki. Sajnos egy interjú sem
született, ennek az az oka, hogy egyetlen egy szem olyan könyvről került ki
értékelés, amit magyar írónő írt. Viszont vele nem is fog készülni, mert nemrég
olvastam a honlapján, hogy feladja az írói pályát, ezért nem szeretne erről
beszélni.
Januári
értékelések:
Januári
egyéb bejegyzések:
Amire viszont a legbüszkébb
vagyok december és január hónapból az a Rétával közösen létrehozott Olvass
velünk klasszikust! kihívásunk. Őszintén bevallom, hogy kicsivel több jelentkezőre
számítottam, így viszont biztos, hogy olyanok jeleneztek, akik szerették is
volna a könyveket, nem pedig csak az ingyen cuccra mentek. Örülnék neki, ha a
jövőben is lenne ilyen közös szervezésünk, mert Rétának nagyszerű ötletei
vannak.
Beszerzések, ajándékok, recenziók:
Decemberben összesen 12 könyvet sikerült feltennem a polcra, ebből 3 recenzió 2 a Lendület Magazin számára.
További 3 könyv ajándék molyocskáktól, amiket szeretnék ismét megköszönni nekik!
Majd 5 darabot vásároltam, a maradék egy pedig a karácsonyi Könyvmolyképzős Vörös
Pöttyös szeretetcsomagban érkezett.
Brittainy
C. Cherry: Tűzeső
Moskát
Anita: Horgonyhely
P. C.
Harris: Újrajátszás
Joss
Stirling: Misty
Luca
Cognolato – Silvia Del Francia: A láthatatlan hős
Colleen
Hoover: It Ends with Us – Velünk véget ér lemaradt a képről, mert barátnőmnél van kölcsönbe
Jodi
Taylor: Egyik átkozott dolog a másik után hiányzik a képről
Dennis
Lehane: Egymásba veszve
Jennifer
Niven: Veled teljes a világ
Mindee
Arnett: The Nightmare Dilemma – A Rémálom-dilemma
Novák
Vica: Minka és a felhőfoltozók
Imre
Viktória Anna: Az Őrült Hold alatt
Februári tervek:
4 könyvet szeretnék
elolvasni, hetente egyet. Sajnos úgy néz ki ez már kezd megdőlni, mert még
mindig iszonyatosan fáradt vagyok, és 2 oldalnál tovább nem nagyon jutok
előrébb. Blogon is új dizájnt próbálok keresni és személyre szabni, ezért sokszor éjszaka ezzel bíbelődöm, de remélem, hogy találok valami csinit, ami majd beválik.
Rachel Childs, az egykori újságíró, egy élő adásban
történő idegösszeroppanást követően teljesen elzárkózik a világtól. A
férje marad az egyetlen ember az életében, aki továbbra is feltételek nélkül
szereti őt, és mellette van a legnehezebb pillanatokban a felépülése során.
Valami azonban nincs
rendben a férfival. Olykor furcsán viselkedik, és Rachel gyanakvása egy esős délután
beigazolódik. Hirtelen minden megváltozik, a házasságuk és az életük is
veszélybe kerül. Rachel egy őrületnek tűnő, megtévesztéssel és erőszakkal szőtt
összeesküvés hálójában találja magát, ahonnan az egyetlen kiút a félelmei
leküzdésén és a könyörtelen igazság megismerésén keresztül vezet.
Dennis Lehane, a
vérfagyasztó pszichothrillerek és a sötét, modern krimik nagymestere az új
regényében a legjobb formáját hozza. A fordulatokkal teli történetet hús-vér
szereplőkkel, tűpontos párbeszédekkel és hatásos atmoszférával tölti meg.
Az Egymásba veszve az amerikai megjelenését követően azonnal
bestsellerré vált, és a szaksajtó mellett olyan nagy szerzők rajongtak érte,
mint Gillian Flynn és Lee Child.
Elöljáróban:
Még nem olvastam
korábban az írótól, ezért nem tudom, hogy álljak hozzá. Viszont a címkék
tetszenek rajta, főleg a pszicho-thriller, amikre mostanában nagyon rá vagyok
gerjedve.
A kárhozott könyörtelen.
A kárhozott
legyőzhetetlen.
A kárhozottnak egyetlen
feladata van: hogy öljön azért a személyért, akiért létrehozták.
Nemezist arra
teremtették, hogy egy galaktikus szenátor leányát, Sidoniát védelmezze. Egymás
mellett nőttek fel, de semmilyen értelemben nem testvérei egymásnak. Nemezis
boldogan adná az életét Sidoniáért, és ezt is várják tőle. Ölne is érte, annyi
életet oltana ki a védelmében, amennyi csak szükséges.
Amikor az őrült császár
értesül arról, hogy Sidonia atyja felkelést szított ellene, a szenátor leányát
a Galaktikus Udvarba rendeli. Túszként kell szolgálnia az apja ellen. Nemezis csak
egy módon óvhatja meg Sidoniát: ha Sidoniává válik.
Nemezis, a gyilkológép
magát Sidoniának álcázva elutazik a császári udvarba, ahol korrupt politikusok
és kétszínű szenátorok gyermekeinek körében kell eljátszania a szerepét. A
viperafészek minden zuga újabb veszélyt rejt, de Nemezis nem vetheti be ellenük
valódi képességeit: mindent kockára tenne azzal, ha leleplezné a titkát.
Amíg a birodalom egyre
repedezik és mind jobban fenyegeti a nyílt lázadás, Nemezis megtanulja, hogy
több rejtezik benne, mint csupán gyilkos ereje. Igazabb emberségre lel
önmagában, mint amilyet a valódi emberek többségénél tapasztal. A veszélyek,
akciók és intrikák árnyékában talán épp ez az emberség lesz az, ami megmenti az
életét – és a birodalmat.
Elöljáróban:
Könyvhét óta kerülgetem
a könyvet, de most éppen folyamatban van az olvasása, mégpedig drága Rétámmal.
Eddig nagyon tetszik, egyedi és különleges világban játszódik. Minden este nagy
lelkesedéssel veszem elő, de sajnos a fáradtságom erősebb, így 5 oldalnál nem
jutok benne tovább.
1980-ban Dobogókőn egy magára hagyott gyereket találnak
az erdőben. A kisfiú állami gondozásba kerül, ahol – a nevelők legnagyobb
döbbenetére – furcsa dolgokat produkál: alvás közben lebeg az ágya felett,
előre megjósolja a közeljövő eseményeit, valamint csupán az érintésével képes
halott állatokat visszahozni az élők sorába. Aztán egy hideg, téli napon három
öltönyös férfi elviszi magával…
2015-ben több magyar
nagyvárosban – ahogy a világ számos pontján – különös hangokat lehet hallani.
Az apokaliptikus hangról (Apokalipszis Harsonái) készült videók elárasztják az
Internetet. A hangokat követően az esetek helyszínén minden alkalommal
felbukkan egy titokzatos férfi, aki a legnagyobb melegben is fekete, jól
szabott öltönyt és kalapot visel, kezében pedig egy fekete esernyőt tart. Azok,
akik találkoztak vele, az arcvonásaira egyáltalán nem emlékeztek, de az feltűnt
nekik, hogy a kortalannak tetsző, kifogástalan modorú és öltözetű férfi lábán
mindig poros volt a cipő.
Egy kelet-magyarországi
kisvárosban öt különös alak figyeli és elemzi titokban a város lakóit:
Kristálygyerekeket keresnek. Egyik célpontjuk Szofi, a fiatal hobbifotós
újságírólány, aki legjobb barátjának segítségével kutat a különös hangok után.
Nyomozásuk során nem csak elfojtott, egymás iránti érzelmeikkel kell
szembenézniük, de hamarosan üldözött vadként az életükért kell küzdeniük, mert
egy távoli galaxis katonái, és a magyar titkosszolgálat is rájuk vadászik.
Elképzelhető, hogy
idegen civilizációk titkos bázisai találhatók a Földön már az idők kezdete óta?
Kik azok az elnyűtt ruhájú alakok, akik minden helyzetet pár lépéssel előttünk
már ismernek? Akik érintésükkel vagy tekintetükkel képesek fájdalmat okozni,
teljesen lebéníthatnak, és az emlékeinket is törölhetik?
És mi van akkor, ha a
dinoszauruszokat elpusztító aszteroida egy űrhajó volt, és a Földön mi magunk
vagyunk az idegenek?
A népszerű szerző, John
Cure új regénye, izgalmakkal és különös eseményekkel teli misztikus sci-fi
thriller, ami torkon ragadja, és egy pillanatra sem ereszti az olvasót.
Elöljáróban:
Mini-Könyvklub 9
februári közös könyve, ezért jó lenne elolvasni. A másik indok pedig, hogy az John
Curetól korábban is olvastam már, az pedig nagyon tetszett, ezért vagyok
kíváncsi erre az alkotására is.
A legenda szerint, melyet főként Allen Ginsberg
terjesztett, Kerouac 1951 áprilisában három hét alatt, kábítószertől felpörögve
írta az Úton eredeti változatát, egyetlen, a végtelen utat jelképező
papírtekercsre, bekezdések és központozás nélkül.
A legenda egy része igaz, egy része túlzás. Mint ahogy Allen Ginsberg
megjósolta ("valamikor, majd ha mindenki meghal, az eredeti őrült könyv is
meg fog jelenni"). 2007-ben végre megjelent ez az ős-Úton; most pedig
magyarul is olvashatjuk a könyvet, ahogy Kerouac eredetileg megalkotta: a
valóságos nevekkel (Neal Cassady, Ginsberg, Burroughs stb.) és azokkal az
akkori időkben botrányosnak számító részletekkel együtt, melyek az 1957-ben
kiadott, részben Kerouac által átírt, részben a kiadója által megszerkesztett
változatból kimaradtak.
Az „Úton” a beatnemzedék
leghíresebb műve, amely azonban jóval több, mint egy új életérzés kiáltványa;
az ötvenes évek óta töretlen népszerűsége is mutatja, hogy olyan nagyregénnyel
van dolgunk, amely elsősorban művészi erejével varázsolja el a mind újabb
nemzedékeket.
Elöljáróban:
Az Egymás szemében
keretein belül szeretném elolvasni. Azt nem tudom megmondani mi alapján
választottam, csupán ráböktem egy jónak tűnő könyvre az ajánlatok közül. A
Molyon persze utánanéztem utólag, a címkék szerint jól döntöttem, olyan nekem
valónak tűnik. Meglátjuk, hogy fog tetszeni.
Nektek mik a terveitek a
hónapra?
