|
Készen állsz a reménytelen igazságra? Vagy szívesebben hiszel a
hazugságoknak?
Colleen Hoover, a
közkedvelt bestseller-író lebilincselő történettel tér vissza. Ez a
szenvedélyes, magával ragadó románc két, szörnyű múltat cipelő fiatalról
szól, akik az élet, a szerelem és a bizalom útvesztőjében bolyongva együtt
ismerik meg az igazság gyógyító erejét.
A koránt sem szent Sky
végzős középiskolásként találkozik Dean Holderrel – egy sráccal, aki nagy
nőcsábász hírében áll. A fiú már a legelső találkozás alkalmával rabul ejti a
szívét, ugyanakkor félelmet is kelt benne. A múltjára emlékezteti Sky-t, aki
hosszú időn át próbálta eltemetni magában a történteket. Eldönti, hogy távol
tartja magát a fiútól, de annak kitartása és ellenállhatatlan mosolya hamar
semmivé foszlatja az elhatározását. Dean azonban maga is nyomasztó emlékeket
őrizget. Amikor ezekről tudomást szerez, az visszavonhatatlanul
megváltoztatja Sky-t, talán örökre szétrombolva lelkében a bizalom érzését.
A múlt mindkettőjükön
mély sebeket ejtett, melyek csak akkor gyógyulhatnak be, ha bátran szembe
tudnak nézni a történtekkel. Az őszinteség az egyetlen út, hogy végre
szabadon, korlátok nélkül éljenek és szeressenek. A Reménytelen egy olyan
regény, amitől eláll a lélegzeted. Elvarázsol, magával ragad, transzba ejt.
Készülj fel, hogy újra átéld az első szerelmet…
|
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadó
Oldalszám: 404 oldal
Fordította: Sándor Alexandra Valéria
Megjelenés időpontja: 2014. április 25.
Függővég: nem
Sorozat: Hopeless
Műfaj: romantikus
A
Hopeless – Reménytelen könyvet a Jogom van biztonságban élni! projekt keretein
belül vettem a kezembe. Jó, hogy jött ez a téma, különben még egy ideig
halogatom eme iromány elolvasását. Most viszont sikeresen kipipáltam a
várólistámon ezt a tételt is.
Napok
óta befejeztem a regényt, de még mindig nem igazán tudom összeszedni a
gondolataim. Bár a legtöbb Colleen Hoover könyv ezt teszi velem. (Mit tud ez az
írónő, amire mások képtelenek?) Reménytelenül ülök a laptop előtt és
szuggerálom, hátha elkezd majd magától írni, általa szavakba ölteni érzéseim. Úgyhogy
jöjjön egy csöpp zagyvasás, és meglátjuk mennyire lesz most értelme ennek a
bejegyzésnek. Szerintem reménytelen a helyzet!
A történet Skyról
és Holderről szól és a kicsit sem egyszerű kapcsolatukról. Sky számomra furcsa
lány, hiszen nem képes érzéseket táplálni mások iránt, ez alól kivétel az anyja
és legjobb barátnője: Six. Aztán belegondoltam, hogy ez nálam is így van. Nem
tudok olyan emberekhez kötődni, akiket nem engedek magamhoz közel. Annyi a különbség
Sky és köztem, hogy az ő életében volt egy törés, ami miatt eltorzult a
jelleme, nekem pedig nem volt. Nem is csodálom, hogy nem emlékszik élete első
néhány évére. Az emberi agy csodálatos, és képes törölni a rossz élményeket,
hogy csak a jókat őrizze meg. Skynál is pont ez történt. Ezek az emlékek
egészen addig tudta mélyén voltak jól elzárva, amíg nem találkozott Holderrel. Majd
úton útszélen összesodorja őket a sors és elkezdenek együtt lógni. Végül sok
olyan emlék, érzés és titok kerül a felszínre, amire Sky a legkevésbé sem
számít.
A karakterek közül
csupán Skyt ismertem meg, hiszen végig ő van a középpontban, és csupán a regény
végén ismertem meg anyja múltját, ami felpörgette az eseményeket. Azért
szívesen olvastam volna még Sky apjának is a múltjáról még, hogyan birkózott
meg azzal, hogy nem volt jó apa, és még sok egyéb dologra is kíváncsi lennék.
Ezért számomra kissé hiányosak voltak a karakterek jellemei.
Colleen
Hoover ismét egy erős témát dolgozott fel a regényben, ez pedig a nők,
pontosabban a családon belüli erőszak. Anyaként teljesen elborzadtam, mert
sajnos ez a történet nem csak a könyvben létezik, hanem a valóságban is jelen
van. Ismét sikerült megríkatnia, mikor a végén mindenre fény derült, úgyhogy
valamit tud CoHo, hogy még azon a könyvén is képes vagyok könnyeket
potyogtatni, ami egyébként nem sodort magával. Jogos a kérdés, hogy miért nem
nyűgözött le ez az írása. Először is azért, mert számomra voltak olyan pontok,
amik kiszámíthatóra sikerültek, viszont a vége viszont nagyot ütött! Másodszor
pedig azért, mert volt egy elvárásom a könyv felé. Ez pedig a jól ismert
realisztikus ábrázolás, amit megszoktam a CoHo-könyveknél. Sajnos itt nem
kaptam ezt meg. Volt egy pont, ahol azt éreztem: ezt MOST hagyom abba. Skynak
volt egy döntése, amit szerintem azok a személyek nem igazán lépnek meg, amik
hasonlókon ment keresztül, mint Sky. Sok volt az egyéb huza-vona, pl.:
szereltek-nem szeretlek, akarlak-tűnj innen és hasonló cukiságok, amiktől
legszívesebben a falnak mentem volna.
Viszont,
ami nagyon tetszett azok a futások. Na, azokban volt valami realitás. Többször
volt olyan, hogy egy-egy olyan rész után, mikor Sky és/vagy Holder ment el
futni kedvet kaptam én is, és futócipőt ragadtam, hogy megtegyem az én
kilométereim is. Az is nagyon tetszett a történetben, hogy Holder (többségében)
Sky mellett volt, pedig nem sok pasi bírta volna ki Sky viselkedését. Volt egy
idézet is, amiben Holder közölte, hogy ő bizony papucs, amin jót röhögtem, mert
tökéletes leírta magát ezzel az egy szóval. Persze még sok olyan apró részlet
volt, ami megmosolyogtatott, valami oknál fogva mégis a negatív momentumok
maradtak meg a memóriámban. Gondolom ennek az az oka, hogy most nem tört
darabokra a szívem, nem voltam semmilyen érzelmi hullámvasúton, ahogy azt
korábban megszoktam egy Hoover regénytől. Inkább az oké-kategóriába esik a Hopeless – Reménytelen. Ohh, majdnem
elfelejtettem megemlíteni a címet! Az egyszerűen zseniális! Ismeritek azt az
érzés, mikor hirtelen megvilágosulsz, hogy miért az lett a film címe? Mint Peter
a Family Guyban, mondjuk. Na, ennél a könyvnél is megvan ez a felismerés, főleg
azután, miután kezd összeállni a kép a sztorival kapcsolatban, majd jön az ó, az anyám! (olyan Vilmásan a Scooby Doo-ból)
Hát ezért lett ez a címe! De tényleg… az valami fenomenális! Ha másért nem,
hát ezért érdemes elolvasni, hogy mindenki megismerje ezt az érzést.
Összességében többet
vártam a regénytől, de azért nem volt ez olyan rossz. Az biztos, hogy megleszek
anélkül, hogy a polcomon tudjam, és nem fogok rajta még napokat gondolkozni.
Egy nehéz témát feldolgozó, egyszer olvasós könyvnek elmegy, viszont mivel a
kedvenc írónőm tollából származik, ezért haragszom rá.
Ajánlom azoknak, akik:
- egy
bőgős történetre vágynak;
- szeretnék megismerni Colleen Hoover munkásságát;
- nem feltétlen erotikus regényre vágynak, mégis jelenjen meg benne a
romantika.
Értékelésem: 5/ 4 csillag
Kedvenc karakter(ek): Dean Holder
Kedvenc jelenet(ek): a futások, mert én is kedvet kaptam hozzá
Kedvenc idézetek:
„A szó
úgy jön az ajkaimra, mintha mindig is ott lakott volna valahol a kedvel és
a szerelmes közt a szótárban. Ahol jó helyen van.
– Élek – szólalok meg.
– Mi van? – méltatlankodik a fejét rázva.
– Élek. Ha összekevered a like (szeret) és a love (szerelem)
betűit, ki tudod rakni, hogy live (él). Használhatod arra,
amit érzel.”
„Ha két
ember egymásba szeret, nemcsak a jó dolgokat osztják meg egymással. Hanem a
fájdalmat, a keserűséget, a szomorúságot és a gyászt is.
Annak ellenére, hogy fenekestül felfordult az életem, a puszta közelsége puha,
meleg, ölelő biztonságot jelent nekem. Nem számít, mit hoz a jövő, mert biztos
vagyok benne, mindenen át fog segíteni. Sőt, ha kell, át fog vonszolni a
problémáimon. Meggyőzött róla, hogy mégsem vagyok reménytelen – legalábbis
mellette biztosan nem.”
„Behajlítja
a könyökét, hogy még közelebb hajoljon hozzám. Kis híján a fülemhez érinti a
száját, és belesuttog.
– Sky… – búgja érzékien. – Szükségem van rád… Hogy megmozdulj. Különben nem
tudom kinyitni a hűtőajtót.
Lassan elhúzódik, mindvégig figyelve a reakciómat. Látszik a képén, hogy alig
tudja visszatartani a nevetést, ami aztán ki is tör belőle.
Tehetetlenül mellbe taszítom, aztán a karja alatt átbújva szabaddá teszem az
utat.
– Akkora egy idióta vagy!
Nevetve nyitja ki a hűtőajtót.
– Bocs, de nem hagyhattam ki. Olyan durván vonzódsz hozzám, hogy nehéz nem
szívatni vele.”
„Hagyjuk
a fenébe az elsőket, Sky! Hajtsunk inkább arra, ami örökké tart!”
