2018. augusztus 17., péntek

Mini-Könyvklub 11: Vegyes forduló


Sziasztok!
2016 decemberében berobbant hozzám AniTiger és udvariasan felkért, hogy ha van kedvem, akkor csatlakozzam én is a Mini-Könyvklubhoz. Akkor csatlakoztam is a Klubhoz, mert nem lehetett ellenállni annak a kérésnek.
Májusban 10. alkalommal folytatódik a könyvklub. Eddig jó sok fordulóban vettem részt, a kedvencem a fantasy volt, a vegyes forduló viszont érdekes volt, hiszen csupa olyan könyv került terítékre, ami messze áll a komfortzónámtól. A 11. fordulóban pedig már harmadik alkalommal ismét vegyes könyvek lesznek, amiben most nincs műfaji megkötés Vegazus próbált minél szélesebb könyvválasztékot összehozni, ami ismét sikerült neki!

2018. augusztus 15., szerda

Top5Wednesday – Népszerű könyvek, amiket nem fogok elolvasni


Sziasztok!
Ha szerda, akkor érkezik a szerdai top 5 rovat. A mai téma szabadon választott, ezért egy most olyan könyveket fogok összeszedni, amik elég népszerűen, engem mégsem érdekelnek. Réta írt korábban egy ilyen listát, és nagyon megtetszett a topic, szóóóval…. elkészítettem a sajátom. Réta bejegyzését >ITT< megnézhetitek. Sok olyan könyv került a listájára, ami engem sem érdekel, azt hiszem, ezért is jövünk ki olyan jól.

1000 Facebook kedvelős játék



Sziasztok!
Nemrég elérte a blog Facebook oldala az 1000 kedvelőt, ennek alkalmából pedig ígértem egy hiper-szuper-mega nehéz nyereményjátékot. Most írhatnék ide mindenféle köszönő, meg nyálas csöpögős dolgokat, de ezt most inkább kihagynám, inkább a lényegre térnék, hiszen mindenki ezért van itt.

2018. augusztus 14., kedd

2018. augusztus 12., vasárnap

Róbert Katalin: Szelídíts meg! + Interjú



Fülszöveg:
Róka kilencedikes lány, és nem akar mást, mint rajzolni, pusztítani az ellenséget a kedvenc számítógépes játékában, és nem törődni azzal, hogy frissen elvált szülei még mindig felette csatároznak.
Az új osztálytársai az idegeire mennek, ráadásul a tanárok Kisherceget, ezt a bosszantóan tökéletes tizenegyedikest is a nyakába varrják, hogy korrepetálja matekból.
Róka mindent megtesz, hogy elijessze a fiút, de az nem hagyja magát, és lassan egyre közelebb kerülnek egymáshoz.
Csakhogy tavaly történt valami, amiről eddig nem beszélt senkinek…
Kisherceg kitűnő tanuló, próbál megfelelni a szüleinek, és a barátnőjének, Rozannának, és eddig minden akadályt tökéletesen vett, ám most úgy érzi, elakadt az élete. Nem elég, hogy fogalma sincs, mihez kezdjen az érettségi után, még korrepetálnia is kell a bukásra álló Rókát.
A lány ellenséges, arcpirítóan szabad szájú, és mindent elkövet, hogy a fiú kudarcot valljon…
Mire elég heti egy különös óra? Közelebb kerülhet egymáshoz két ennyire más ember?
 
Könyvinformációk:
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 270 oldal
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789634571421
Függővég: nem
Sorozat: -
Műfaj: romantikus

Véleményem:
Róbert Katalin könyve bekerült a 2017-es ifjúsági Merítés-díj Top 10-es válogatásába, ezért olvastam el a könyvet… na meg azért, mert nagyon érdekelt. Aztán jött a Magyaros Augusztus és tudtam, hogy ezt a könyvet muszáj bemutatnom.
Már az első két fejezet után éreztem, hogy ez az én könyvem lesz, hiszen Róbert Katalin remek stílusa, és A kis herceg átdolgozás is felkeltette az érdeklődésem.

A nyitójelenetben Kelemen Regina (Róka) az igazgatóiban várja a fejmosást, amit egy iskolai rongálásért kapott. Ekkor még nem értettem A kis herceg párhuzatom, és bevallom őszintén, hogy erre voltam a legjobban kíváncsi, hogy miként fog megjelenni egy ifjúsági történetben. Szerencsére nem kellett csalódnom, hiszen tökéletesen megkaptam, amit vártam. Nagyszerűen beleszőtte az írónő a saját gimnáziumi történetébe az eredeti műből a jól ismert motívumokat, az útkeresést, és a karaktereket. Persze nem csak a nevetek illetően hasonlítanak az eredeti műA kis herceghez, hanem a karakterek cselekedeteiben is. A két kedvencemmé azonban a főszereplők váltak: Róka és Kisherceg.
Róka egy megszelídíthetetlen, különc, lázadó lány, aki magányosan keresi önmagát egy új közösségbe, ahova becsöppent. A múltban szerzett negatív élményei elől nem képes elmenekülni, csak a számítógépes világba, és képtelen közel engedni magához bárkit. Szüleire sem számíthat, hiszen az állandó csatározásaik miatt egymással vannak elfoglalva. Róka legnagyobb gondja pedig, hogy nem képes beilleszkedni sehova. Ám ekkor hirtelen varázsütésre megjelenik a tökéletes Kisherceg, és csodát művel Rókával. Jó, jó, ez a hirtelen varázsütésre elég nagy sarkítás volt, de a mondat második fele teljesen igaz.
Negatívumnak annyit tudnék említeni, hogy Róka iszonyúan sokat káromkodik! Egy ideig nem zavart, mert én is szeretem kihasználni a magyar nyelv szépségeit ilyen téren, de azért van egy határ. A másik, ami kissé idegesített azok a gyilkos pillantások. Annyi fejlesztés volt teljesen feleslegesen... Érteni lehetett volna egy sima gyilkos pillantással, hogy valamiből elege van Rókának.
Kisherceg a gimnázium legtökéletesebb diákja: él tanuló, jó sportoló és van egy tökéletes párkapcsolata is. Hányingerkeltően klappol minden. Aztán kicsit jobban megismertem Kisherceg gondolatait, kétségeit. Ott van 17 évesen és nem tudjak, hogy merre menjen tovább, milyen faktot vegyen fel, mi szeretne lenni, ha nagy lesz. Félelmetesnek találja az egész felnőtt létet. A hab a tortán pedig, hogy nem csak arról kell döntenie, hogy merre megy majd tovább, hanem a szerelemről is. Rókát megismerve sok dolgot elkezd máshogy látni, ebbe pedig beletarozik a szerelem témája is.
Összességében imádtam a párhuzamot a két mű között, imádtam a két egyáltalán nem átlagos főszereplőt, és a lassan kibontakozó kapcsolatukat is.

Ajánlom azoknak, akik:
- kedvelik A kis herceg művet;
- kíváncsiak egy nagyszerű átdolgozásra;
- szeretik váltott szemszögből megismerni a történetet;
- szeretik a lassan kibontakozó szerelmet.

Extraként pedig hoztam egy interjút az írónővel. Fogadjátok szeretettel!

Ki az a Róbert Katalin? Mutatkozz be kérlek!
Róbert Katalin harmincas, Budapesten él, macskákat szolgál ki, regényeket nevel és sajnos sorozat-függő.
Mesékkel kezdtem az írást, olyan hét-nyolc évesen (előtte a szóbeli mesélés hagyományainak éltem) – éppen nemrég került elő egy mappa régi meséimmel. Később jöttek novellák, regénykezdemények, egyetemista koromban fanfictionök. Hiszem, hogy minden próbálkozás segít fejlődni, tanulni, de ma már tudom, hogy a tudatos tanulás és gyakorlás meggyorsíthatja a folyamatot.
A Könyvmolyképző Kiadó szerkesztője vagyok, magyar szerzőkkel dolgozom a regényeiken, ami elképesztően izgalmas és hálás feladat. Emellett íróiskolai kurzusokon oktatok, igyekszem időt szakítani az írásra, sportolásra és hogy ne csak a munka, hanem a szórakozás miatt is olvassak. Ha ehhez hozzáveszem, hogy még a barátaimmal is szoktam találkozni, és néha véletlenül ledarálok egy sorozatot, szerintem titokban van egy időnyerőm, csak én magam sem tudok róla…

Mostanában egyre ritkább az, hogy egy magyar író a saját nevén publikál, Te mégis emellett döntöttél. Mi ennek az oka?
Fel sem merült bennem, hogy álnéven publikáljak, sőt, szerintem éppen elindult egy olyan trend, hogy a magyar írók újra elkezdenek saját nevükön írni. Külföldi nevet sosem akartam, hiszen csaknem minden történetem Magyarországon játszódik. Magyar álnevet pedig akkor érdemes választani, ha az ember neve nagyon hétköznapi, azaz egy keresés rengeteg találatot ad ki, vagy ha a munkája miatt szeretné elkülöníteni az író és a „civil” énjét.
Rám ezek egyike sem igaz, tehát teljesen egyértelmű volt számomra, hogy a saját nevemen jelennek meg a regényeim, hiszen ez én vagyok, az életem része. Ha valaki ódzkodik a magyar szerzőktől, elég lenne belenéznie a könyvembe, és tudná, hogy nem angolszász író vagyok, bármilyen nevet választok is. Aki meg ad esélyt magyar szerzőnek, rögtön tudja, hogy én az vagyok.

Mikor és milyen felindíttatásból lettél író? Mi volt a legmeglepőbb vélemény, amit az írásaidról kaptál?
Ha az író az, aki ír, akkor valamikor általános iskolás koromban lehettem először az. Ha viszont az író az, aki publikál, akkor úgy öt éve lettem az – először egy novellám jelent meg a Bárka folyóiratban. Mindenképpen történeteket szeretnék elmesélni. Érzéseket, élethelyzeteket végigjárni, gondolatokat átadni. Ezért írok.
Mindenféle visszajelzést, véleményt kaptam már – többnyire lelkes és kedves üzeneteket. Szerintem nagyon jó dolog, hogy olvasók megkeresnek írókat és elmondják, mennyit jelentett nekik egy-egy regény. Nagyon hálás vagyok érte. Ezt az egész jelenséget talán nevezhetjük meglepőnek, de mindenképpen egy pozitív meglepetés.
Egyébként a legváratlanabb dolog az volt, amikor tavaly egy ismerős meghorgolta a Szelídíts meg! szereplőit – csupán az első két fejezet alapján.


Több könyved is megjelent már a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában, és mindegyik más „pöttyel”. Melyiket érzed magadhoz a legközelebb? Melyiket volt a legkönnyebb megírni?
Hozzám mindig az a történet áll a legközelebb, amin éppen dolgozom, mert abban vagyok nagyon benne. Íróként meg kell tanulni elengedni egy idő után a regényeket. Meg kell tanulni, hogy nem lehet örökké javítani a szöveget és hogy bizonyos vélemények ne fájjanak, hanem elfogadjuk, hogy ki mit gondol a világról.
Úgyhogy mindegyiket másért szeretem. A Szívből, színből, igazán hibáit talán ma már jobban látom, de ez az a regény, amivel bekerültem ebbe a közegbe, a Kezdjetek el élni! korosztályban és problémákban a legközelebb állt hozzám, amikor írtam, a Szelídíts meg! szereplőit nagyon imádom, és az új regényben, ami ősszel várható, végre ellátogatunk egy színházba.

A Szelídíts meg! könyved nemrég olvastam és igencsak nagyszerűre sikerült. Gondolom A Kis herceg című mű inspirált a megírására. Mesélnél a valós keletkezésének az okáról?
Valóban A kis herceg volt az alap, és az egész egy írós játékból indult ki. Egy zárt csoportban szórakoztunk, az egyik ember bedobta, hogy izgalmas lenne egy olyan történet, ahol a róka is ember, és egy iskolában találkozik kis herceggel. Akkor írtam egy novellát, ami megadta Róka alaphangját (még csúnyábban káromkodott amúgy…) és a helyzetet, hangulatot.
Majd rájöttem, hogy ebből regényt akarok írni. Itt már mindenfélét át kellett gondolni. Hogy jelenik meg a pilóta, hogyan a rózsa, hogyan a bolygók? De nagyon izgalmas volt ezen ötletelni.
Aztán persze azt is izgalmas volt látni, hogy mit szólnak azok, akik jól ismerik A kis herceget, és mit azok, akik nem ismerik annyira, nem emlékeznek rá. Hihetetlenül nagy öröm, hogy ki-ki megtalálja a regényben azt, amit szerethet.

Miért egy gimnáziumi környezetben helyezted el a művet?
A kis herceg története szerintem a felnőtt válásról (is) szól, illetve arról, hogy az ember megőrzi-e a gyermeki rácsodálkozást, a nyitottságot felnőttként. Logikus, hogy ha modern környezetbe tesszük a szereplőket, járjanak ők is felnőttkor küszöbén, azaz legyenek gimnazisták.
A továbbtanulás kérdésével még erősebben elő lehetett hozni azt a dilemmát, amivel Saint-Exupéry regényében találkozunk: egyáltalán, normálisak, értelmesek, elfogadhatók a felnőttek? Akar az ember felnőtt lenni?
Az korosztály egyértelmű volt tehát, az iskola pedig kereteket adott a szereplőknek, összeboronálta őket.
A műben felbukkan Róka, aki egy tehetséges, különc személyiség, Kisherceg pedig a merő ellentéte. Melyik karaktert érezted magadhoz közelebb?
Szerintem én közelebb járok Kisherceghez. Én mindig az a jó tanuló voltam, akinek a problémáit nem vették észre a tanárok, mert aki csendes és jól felel, az rendben van, nem? Szóval én inkább mosolygok akkor is, ha valami dühít, Róka bezzeg nem rejti véka alá a gondolatait. De az igaz, hogy az életben én sokat káromkodom…

Megosztanál az Olvasókkal pár kulisszatitkot a Szelídíts meg! könyveddel kapcsolatban? Gondolok itt készülő borítótervre, karakterekre, akik mégsem kerültek a könyvbe, ha volt valami inspiráló zenéd, képed, ide bármi jöhet.
Még nem készült el a kézirat, de én már betanultam azt, hogy a dedikálásra majd hogyan fogok rókát rajzolni. Én nem vagyok egy rajztehetség, viszont itt úgy éreztem, nagyon kell valami egyedi még az aláíráson kívül a dedikálásokra. Szóval nekem erre komolyan rá kellett készülnöm. Volt egy kép, amin kicsit stilizált a róka, ezt vettem alapul, és aztán kidolgoztam a saját, dedikálós rókámat.

A barátaim rendesen röhögtek rajtam, hogy kézirat még nincs, de rókarajz már van. Mindenesetre ezt a gyakorlást úgy kell elképzelni, hogy papírokat firkáltam tele rókákkal, mindenféle méretben és mindenféle tolltípussal, hogy minden helyzetben flottul menjen. És most megy. Még szerencse, hogy a nagy rajzolgatásban a könyv is elkészült végül :D
Egyébként nem meglepő módon sokat hallgattam Punnany Massifot írás közben. És akkor ezzel kapcsolatban még egy kulisszatitok: majdnem Tankcsapda koncert került a regénybe, de aztán megkérdeztem egy tinédzser ismerőst, hogy melyiket hallgatja gyakrabban. Mostanra már el sem tudnám képzelni a regényt az Élvezd vagy a Szabadon helyett a Mennyország touristtal.
Köszönöm szépen a válaszokat Róbert Katalin írónőnek.
Nektek pedig köszönöm a figyelmet. Bízom benne, hogy felkeltette érdeklődéseteket a könyv, hiszen valóban egy remek alkotásról van szó.
A képek a Pinterest táblámról vannak. Az interjúnál látható képeket pedig az írónőtől kaptam.

2018. augusztus 5., vasárnap

Viszlát Július! | 2018


Sziasztok!
Úgy döntöttem, hogy egy kissé átalakítom a havi záró – és nyitóbejegyzést, mert egy kicsit hosszúra szoktak nyúlni. Úgyhogy innentől kezdve lesz egy Viszlát /előző hónap neve/! és külön egy Helló /aktuális hónap neve/!. A Viszlát kezdetűben mindig ez előző hónap személyes és blogos cókmókjait fogom összeszedni, a Helló hónapban pedig a tervezett olvasmányokat. Az olvasnivalók listáját próbálom az adott hónap első napjára időzíteni, a hónapzáró bejegyzést pedig a hónap utolsó napjára. Ez azt jelenti, hogy a Fénypont - Mélypont is előbb lesz.
Ha már ezt így bejelentettem, egy kis késéssel most össze is írom a júliusi eseményeket, mert ez a hónap a legmozgalmasabb. Azt elárulhatom, hogy a hónap végén volt egy bombasztikus élményem. Már alig várom, hogy megosszam Veletek is!

2018. augusztus 3., péntek

Magical ReadAThon: RAVASZ (N.E.W.T.s) TBR avagy ezeket tervezem olvasni


Sziasztok!
Hamarosan indul a RAVASZ olvasási kihívás, melyre én is beneveztem.
A lényege nagyon egyszerű: 2 RAVASZT teljesíteni, ebből egynek kell kiváló minősítést elérni. Egy RAVASZ csak akkor ér kiváló minősítést, ha mind a 3 fokozat teljesítésre kerül. A második RAVASZból viszont elég csak egy fokozatot teljesíteni, vagyis összesen 4 könyvvel sikeresen lehet zárni a vizsgát. Részletesebben ITT olvasható a kihívás. Most pedig nézzük, hogy miket szeretnék elolvasni a vizsga alatt.

2018. július 31., kedd

Fénypont-mélypont – július | 2018

Sziasztok!
Érkezik a várva várt fénypont-mélypont. Júliusban rengeteg könyvet olvastam el, hála az e-könyveknek és az utazókönyveknek. Szám szerint 5 kötetet sikerült kivégeznem, plusz amiket a gyerekeknek olvastunk. A hónap legjobbjait már összeszedtem a júliusi >Mesesarok< rovatban. Most viszont július legjobb és legnagyobb csalódását fogom bemutatni.

2018. július 30., hétfő

Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak



Fülszöveg:
Ove 59 éves. Saabot vezet. És megvan a véleménye mindazokról, akik képesek Volvót, vagy pláne valami lehetetlen külföldi márkát venni. De ennek már semmi jelentősége a történtek után… Hiszen Ovénak már állása sincs. Neki, akinek lételeme a munka.

Nem sokra becsüli ezt a komputerizált világot, ahol egyeseknek egy radiátor légtelenítése vagy egy utánfutós tolatás is probléma. És most a szomszédai, akik ilyesféle hasznavehetetlen alakok, mintha még össze is esküdtek volna ellene. Meghalni sem hagyják. Pedig semmire sem vágyik jobban… Egymás után fordulnak hozzá bajos ügyeikkel, amikben szerintük ő és csakis ő képes segíteni: hol tolatni kell helyettük, hol szerelni, hol beteget szállítani vagy épp befogadni egy rozzant, kóbor macskát. Mintha – különösen az a kis iráni nő a mamlasz férjével – képtelenek lennének elszakadni attól a tévképzetüktől, hogy ő valójában jó ember, nagy szíve van. Mit kezd mindezzel a mogorva Ove, aki kényszeres szabálykövetésével oly gyakran vált ki szemrángást a környezetében? Végül is mi a baja a világgal, s hogyan jutott el mostani élethelyzetéig, amely szerinte csak egy, végső megoldást kínál? Milyen ember ő valójában, s van-e számára kiút?

Ajánljuk szomszédoknak, ezermestereknek és kétbalkezeseknek, morcosaknak és életvidámaknak ezt a nagyszerűen megírt, mély emberismeretről tanúskodó, hol nevettető, hol torokszorító történetet, amely minden idők egyik legnagyobb könyvsikere Svédországban.

Könyvinformációk:
Kiadó: Animus
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 340 oldal
ISBN: 9789633242773
Fordította: Bándi Eszter
Műfaj: szatíra

Véleményem:
A Mini-Könyvklub legújabb fordulója alkalmából olvastam el, és cseppet sem bántam meg. Imádtam minden egyes részét, magát Ovét a maga utálatosságával együtt.
A történet igencsak furcsa emberről, Ovéról szól. Egész életében szépen élt, csinálta a dolgát, elvett egy nagyszerű nőt, remekül dolgozott. Sosem volt szószátyár ember, szerette a konkrét megfogható dolgokat. Ezzel ellentétben a felesége mindennek az ellenkezőjét szerette, mégis remekül kiegészítették egymást és nagyon boldogan éltek amíg… igen, jól gondoljátok.

Ovénak akkor megborult az élete, de mint egy megmentősereg a szomszédba egy igencsak különös család érkezett: egy terhes iráni nő, aki igencsak kemény akaratú, egy kissé különös 7 éves lány, egy őszinte 3 éves kislány, és egy kissé bénácska férj. Ez a bagázs pedig képes volt Ovét kibillenteni a mókuskerékből. Pontosabban ők csak egy lépés volt ahhoz, hogy megmutassa a másik arcát is az öregember. A cselekmény lezárása is egyszerűen zseniális. De erről inkább nem beszélnék, inkább olvassátok el.
Hacsak a könyvre gondolok, egyszerre mosolygom és zokogok, mert a szívembe zártam Ovét, annak ellenére, hogy egy arrogáns, magának való, állandóan pufogó öregúr, akiről elsőre azt hiszi az ember, hogy nincs szíve. Majd olvasás közben egyre jobban megismertem. Nem csak a múltját, hanem a jelenjét is, hogy mitől is vált azzá, akivé. Nem volt könnyű élete, mindenért magának kellett megküzdenie. De talán ez abból is fakad, hogy Ove az a generáció, aki meg is akart küzdeni mindenért, és nem várta el, hogy minden a feneke alá kerüljön varázsszóra. Számomra is az a normális, ami Ove szerint is, nem is tudom, hogy mi történik az én és az utánam következő generációkkal. Ez persze más téma, viszont a könyv gyönyörűen foglalkozik vele. Aki egy jó kis társadalomkritikára vágyik, annak kötelező ez a könyv.

A többi karakter is igencsak mulatságos, aki a másik kedvencemmé vált az Parvaneh, az iráni kismama. Igazi főnök, aki képes volt Ovét rávenni mindenféle dologra. Nem is főnk, inkább kemény akaratú, ez a legmegfelelőbb szó rá. Meglátta Ovéban azt, amit anno Ove felesége, és a szárnyai alá vette az öregurat. Általa pedig Ove szépen kibújt a csigaházából és megmutatta valódi énjét… persze a szokásos zsörtölődésével, hiszen az is hozzá tartozott.
A filmet sajnos nem tudtam időre megnézni, de majd bepótolom, mert nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy miként dolgozták fel ennek az embernek az életének a fordulópontját.
Összességében nagyon élveztem a könyvet, sírva nevettem, és nevetve sírtam olvasás közben. Biztos vagyok benne, hogy ez után az élmény után elő merem venni az író más műveit is.

Ajánlom azoknak, akik:
- még nem olvasták, mindenképp tegyék meg;
- szeretik a társadalomkritikát;
- egy kis pluszra vágynak egy könyvtől, nem csak azt, hogy gyorsan elolvassák.

Értékelésem: 5/5 csillag

Kedvenc karakter(ek): Parvaneh, Ove
Kedvenc jelenet(ek): mikor Parvaneh kosztja Ovét (többször is)
Kedvenc idézetek:
„Ove fekete-fehér ember volt.
A felesége pedig színes. Ő volt Ove összes színe.”
„Sokan antiszociálisnak is nevezték, és Ove úgy gondolta, ez azt jelenti, hogy nem rajong kifejezetten az emberekért. És ebben még volt is valami. Az emberek általában nem teljesen épeszűek.”
„Valamit tisztességesen megcsinálni már nem ér semmit. De ha így van, ha minden készen megvehető: mit ér egy ember?”
A képek a Pinterest táblámról származnak.

2018. július 29., vasárnap

Mesesarok – július | 2018


Sziasztok!
Elérkezett a hónap utolsó hétvégéje, így jön a Mesesarok, vagyis a havi meseválogatás, amik a fiúknak nagyon tetszett.
Júniusban ismét sok könyv került terítékre, amiknek a fiúk nagyon örültek. Sok-sok Geronimo Stiltont olvastunk, nagyjából ebből fog állni a lista, ezen ne lepődjetek meg.

2018. július 28., szombat

„Léggömbök tulajdonképpen nem más, mint a gyerekkori történetem újraírt változata.” - Hajdú-Antal Zsuzsanna interjú


Sziasztok!
A hetet Hajdú-Antal Zsuzsannának és műveinek szenteltük egy pár blogerrel karöltve. A mai napon egy interjút olvashattok, amit az írónővel készítettem. A kérdéseket közösen írtuk össze a projektben résztvevő lányokkal, és elég jó kérdések is összejöttek.
Fogadjátok szeretettel!

2018. július 25., szerda

Top5Wednesday – Utazós kötetek


Sziasztok!
Ha szerda, akkor érkezik a szerdai top 5 rovat. A mai téma olyan könyvek, amikben megjelenik az utazáshoz kötődik, ha már itt van a nyár. Hivatalosan road trip könyveket kell összeszedni, vagyis autós/buszos/járműves kirándulásokat, de egy csöppet csalni fogok. Nem is árulok el erről többet, jöjjön a lista.

2018. július 21., szombat

Magical ReadAThon: RAVASZ (N.E.W.T.s) kihívás



Sziasztok!
Réta nemrég mutatott egy nagyon jó kis olvasási kihívást, ami hasonló, mint a tavaszi Rendes Bűbájos Fokozat (RBF). Nagyon tetszett már a tavaszi kihívás is, ezért úgy gondoltam, hogy erre is benevezek, ha már a RBF vizsgát olyan eredményesen zártam.
A RAVASZ-hoz jár egy meghívó is, amit ITT meg tudok nézni.